Reinkarnáció

LÉLEKVÁNDORLÁS ÉS REINKARNÁCIÓ

Két nagy, keleti világvallásban, a hinduizmusban és a buddhizmusban jelenleg is megtalálható a köznyelvben lélekvándorlásként számon tartott fogalom. Míg a hinduizmus az „átmanban” (lélek) fogalmában hisz, addig a buddhizmus  az „anátman”, mondhatni a „lélek nélküliség”, az „éntelenség” felismerésére helyezi a hangsúlyt. Pusztán tudatfolyamról beszélünk, hiszen az én üres: nincsen állandó, változatlan összetevője, tudati konstrukció, melynek részei vannak, de szubsztanciának, állandó, örökkévaló, változatlan „lényegnek” vagy magnak híján van, üres (sunya, lásd az üresség – sunyata - fogalmát). Lélekvándorlásról a buddhizmusban tehát ebben a kontextusban beszélhetünk. Szerencsésebb szó ilyen értelemben a reinkarnáció, mely „újbóli testet öltést” jelent szó szerinti fordításban.

 

A buddhista létkerék

A buddhista hagyomány a tudat folyamatos körforgására, újra és újra létesülését az úgynevezett létkeréken (vagyis a létesülés kerekén) szemlélteti, melynek szanszkrit elnevezése Bhavacsakra. Az ábrázolást állítólagosan maga Sákjamuni Buddha,  vázolta fel először. A létkerék a szamszarában (azaz a születés, az élet és a halál forgataga, a „létforgatag”) hánykolódó, megvilágosodatlan lények által benépesített világokat és a létesülés karmikus okait - azon okokat melynek következményeként a tudat adott világba születő lényként létesül újra - egyaránt bemutatja komplex szimbolikája által.

 

 

 

A függő keletkezés  tizenkét okát, a  hat világot (pokollények, éhes szellemek -préták, állatok, emberek , félistenek -aszúrák, istenek -dévák) és a három tudati mozgatórugót  ábrázoló kereket Jáma, a halál ura, vagy Kála, az idő ura tartja kezében (három szemű istenség, tan védelmező – dharmapala – buddhaforma, tulajdonképpen egy Mahakála forma).

A kerék külső részén a létesülés tizenkét oka és okozata kerül bemutatásra , gyakorlatilag ezen okokon „gördül a kerék”, az egyes szintek egymásra épülnek és végül a kerék átfordul újra és újra…  A függő keletkezés ezen tizenkét láncszeme a következő: tudatlanság – késztetés – tudatosság – név és forma – érzékszervek – érzékelés –érzés – szomj – ragaszkodás – létesülés – születés – öregedés , betegség és halál – szenvedés - ….  Miután a szenvedést megszüntetjük, a kerékből megszabadulhatunk, rálelhetünk az örök és elpusztíthatatlan boldogságra, melyre mind a hat világ lénye egyformán törekszik, így mondhatni nincsen a lények között érdemi különbség, csupán helyzeti: az emberi létforma ugyanis a buddhizmus tanításai szerint különösen kedvező lehetőség a megvilágosodásra, a szamszárából való megszabadulásra. Ritka érdem embernek születni, ritkán élhetünk-e lehetőséggel.

A kerék középső részén a már említett hat létbirodalom foglal helyet. Az istenek birodalma mindig a kerék tetejénél, a pokol pedig az alsó részén található. Egyes ábrázolásoknál a kerékben csupán öt birodalom foglal helyet, itt a dévák (istenek és az aszúrák (félistenek) birodalma egy. Minden létformának vannak fő tulajdonságai, melyek az adott birodalomban élő lényeket különösen jellemzik. Az isteneket a gőg, a büszkeség, a félisteneket a versengés, irigység és az állandó szórakozási kedv, az embereket a vágy és a szenvedély, az állatokat az elutasítás és az előítéletesség, az éhes szellemeket (prétákat) a birtoklási kényszer és szegénység, a pokol lakóit pedig a gyűlölet és az agresszió jellemzi. Mindezen tulajdonságok rávilágítanak egyben azokra a tökéletességekre (paramiták) melyeket azok ellenében lehet szert tenni, így az isteni büszkeséget át kell lehet alakítani nagylelkűséggé, a félistenek versengését és irigységét etikává, az emberi vágyon való felülkerekedés türelmet hoz, az állati létbirodalomhoz tartozó paramita az ügyesség, az éhes szellemeknek szert kell tenniük a lemondás erényére, a pokol gyűlöletének ellében pedig bölcsességet kell kialakítani.

A létkerék magját három állatforma által jelképezett, „három méreg” mely a lényeket a birodalmakban tartja. Ezek a disznó, a kígyó és a kakas, melyek sorrendben a nem-tudás, a harag/gyűlölet és a vágy (mohóság) mérgeinek megtestesítői. A középpont körül egy sötét és egy világos félkörre osztott rész a lények isteni világ felé történő mozgását, a másik pedig a pokol felé történő haladásukat jelképezi.

Az újjászületés mindegyik világban lehetséges és csak tetteinken múlik, melyik születésben lesz osztályrészünk, mintahogy az is, hogy üdvös cselekedeteink által képesek vagyunk e megszabadulni a szamszarából, hátrahagyva mindennemű szenvedést.

 

 

BOLDOGSÁGOT MINDEN LÉNYNEK!